Vadászat

Manapság nagyon sok fórumon találkozhatunk a beagle fajta bemutatásával, de kevés helyen esik szó ennek a népszerű fajtának a magyarországi vadászterületeken való alkalmazhatóságáról. Ezért megkértem Magyarországon ennek a témának, véleményem szerint a legszakavatottabbját, Pálinkás-Fazekas Anna vadgazda mérnököt.

A beagle jellege

A beagle, mint fajta, saját bájos külsejének „áldozata”.
Népszerűségét kedves küllemének és ideális testi adottságainak köszönheti: lakásban, városban való tartáshoz mérete pont megfelelő, szőre rövid és könnyen tisztítható, szinte öntisztuló, hosszú füle és esdeklő tekintete, nagy szemei ártatlan külsőt kölcsönöznek neki. E mellett köztudott, hogy legendásan szelíd, ember- és gyermekszerető, soha nem agresszív, más kutyákkal és háziállatokkal is jól kijön.
Ha a leendő tulajdonosok minden esetben megkapnák a megfelelő felvilágosítást, illetve utána járnának a fajtának és tisztában lennének azzal, hogy milyenek a kopók általában, mire használták/használják őket, és ezek a feladatok milyen tulajdonságokat követelnek meg tőlük, máris egészen másképpen látnák ezt a fajtát.

Vadászati alkalmazása

Eredeti feladatára a beagle hazánkban nem használható, mivel a mai magyarországi vadászati jogrendszer nem teszi lehetővé a kopós falkavadászatok rendezését. Az 1996. évi LV. törvény kimondja, hogy:

• „71.§ (1) A vadászat rendje megsértésének minősül az alábbi vadászat:
  (f) a falkavadászat …”

A tiltás gyakorlati okai eléggé egyértelműek és átláthatóak.
Egyik legfontosabb ok az, hogy a nagy létszámú hagyományos falkavadászat olyan vadászati mód, amelyhez hatalmas egybefüggő területekre van szükség. A terület egybefüggősége egyrészt annyit jelent, hogy nem tagolja forgalmas közút, vasútvonal, nem találhatók rajta települések, emberi létesítmények, másrészt pedig a terület egy kézben van, vagyis azonos a tulajdonos. Ha ezt átgondoljuk, könnyen beláthatjuk, hogy kevés hazánkban az olyan terület, amely eleget tesz az első feltételnek, ami pedig az azonos tulajdonost illeti, elég a nagyszámú önálló vadgazdálkodási egységre gondolni, melyek területének nagysága nem teszi lehetővé a falkavadászatok rendezését. Mivel a falkavadászat során sem a vadat, semi a kopófalkát nem lehet a terület határain belül tartani, ha az éppenséggel keresztezni akarja, gyakorlatilag kivitelezhetetlen lenne ilyen viszonyok mellett a vadászat, hiszen szinte egészen biztosan más tulajdonú területen fejeződne be, mint ahol elkezdődött, és így vitás kérdések sorát indítaná el.
Hazánkban hiányoznak a falkavadászatra alkalmas olyan helyszínek is, ahol a vadászat nem károsítana semilyen mezőgazdasági művelés alá vont területet. Nem nehéz elképzelni, hogy mekkora vadászati kár keletkezne például egy friss vetésben, amikor 15-20 lovas és kétszer ennyi kutya keresztezi azt.
Az sem elhanyagolható tény, hogy a kopós vadászathoz több szabadidő és jelentősen jobb fizikum szükségeltetik, amely mai rohanó és anyagias világunkban sok vadásznak nem áll rendelkezésére. Magyarországon eleve kevés a rendszeresen lovagló, megbízható lovas gyakorlattal rendelkező vadász, nem is beszélve arról, hogy kevesen tartanak saját lovat. Falkavadászaton „kölcsön” lóval részt venni pedig nem szokás, és nem is célszerű. A gyalogos falkavadászathoz pedig jó fizikai erőnlétre van szükség, és ez gyakran hiányzik a vadászoknál, főleg, ha belegondolunk, hogy a vadászok között nagyobb a közép- és idősebb korúak aránya, mint a fiataloké. A mai felfogást különben is a „minél többet és minél gyorsabban szerezni” elv uralja, ami sajnos igaz a vadászatra is. A kopós falkavadászatokat nem a nagy teríték és a gyors lefolyás jellemzi, és egy pár megszállott vadásztól eltekintve nem sokan vállalnák, hogy órákat lovagolnak vagy gyalogolnak pár rókáért vagy nyúlért … A fegyveres vadászat a gyakorlatban sokkal több vadásznak nyújt vadászati lehetőséget a vadállomány sokkal kisebb mértékű zavarása nélkül, mindamellett a ráfordított idő és a hatékonyság arányát tekintve sokkal olcsóbb és hatékonyabb, mint egy nagy létszámú kopós hajtás.

A vadállomány fokozott zavarása sajnálatos velejárója a kopós falkavadászatoknak. Káros hatásai a következők:

• A vadállomány egyébként sem diszperz eloszlású a vadászterületeken és egy nagy mértékű, esetleg rendszeres zavarás, melyet a hajtások okoznak, elvándorlásokat okozhat.
• Az elvándorlás, illetve a vad mozgása egyéb kézzelfogható negatív hatásokat is rejt magában, pl. a gépjárművel való ütközések számának növekedése, az egyes területeken a migráció hatására feldúsuló vadállomány károkozása saját természetes környezetében, melyeknek kárrendezése rendkívül megnövelné a kopós vadászat költségeit.

Végül szólni kell arról is, hogy az ilyen vadászat hatékonysága és költségei közti különbség nem kecsegtető. A mai viszonyok között egy falka fenntartása (élelmezés, orvosi költségek, a gondozó személyzet bére stb.) egyáltalán nem lehet kifizetődő, csakis hobbyból képzelhető el.
Összefoglalva elmondhatjuk tehát, hogy Magyarországon a jövőben sem számíthatunk változásra a kopós falkavadászatok vadgazdálkodási irányú megítélésében. A falkavadászatnak továbbra sem lesz létjogosultsága a hazai területi, tulajdonosi viszonyok között, és annak ellenére, hogy alig 100 éve még rendkívül népszerű vadászati forma volt hazánkban, egészen biztos, hogy a 2. világháborúval ennek a szép és nemes sportnak végleg megszakadt a hagyománya.
Több európai ország mintájára alternatívaként Magyarországon is felmerülhetne a vonszalékos vadászat (mint ahogy a 2. világháború után népszerű is volt), de figyelibe kell venni azt, hogy – annak ellenére, hogy a magyar lovas nép – hazánkban igen kevesen lovagolnak és vadásznak egyidejűleg. A vonszalékos vadászat esetleg külföldi vendégek számára bírhatna vonzerővel.
Röviden érdemes áttekinteni azt is, hogy hogyan zajlik egy vonszalékos vadászat, és miben különbözik az élő rókára tartott vadászattól.
Azon az alapvető és igen jelentős különbségen kívül, hogy élő róka helyett műszimat után folyik a hajsza, igen sok hasonlóság van a két vadászati mód között.
A vendégek meghívása, a megjelenés, a viselkedés és maga a vadászat menete mindkét esetben teljesen megegyezik, olyannyira, hogy ha a szervezők elég ügyesek, a vendégeket akár abban a hisziben is lovagoltathatják, hogy élő rókára folyik a hajsza, s csak az esemény legvégén derülhet fény a „turpisságra”.
A rendezőkre azonban jóval több és összetettebb feladat hárul vonszalékozás esetén. Sokkal részletesebben ismerniük kell a terepet, és rengeteg tényezővel kell tisztában lenniük. Tudniuk kell többek között, hogy:

• hány és milyen hosszúságú hajsza lesz az adott napon;
• hol járnak rendszeresen emberek, gépek, illetve állatok, melyek eltiporhatják a szagnyomot;
• kik az adott területek tulajdonosai, velük a lehető legjobb kapcsolat fenntartására kell törekedniük annak érdekében, hogy ne ütközzön ellenállásba az áthaladó falka;
• melyek azok a helyek, ahol fokozott figyelemre van szükség: ilyen pl. a forgalmas utakon való áthaladás – ha lehetséges, a szervezők kérjék a rendőrségtől az út lezárását erre a rövid időre.

Fontos feladat ezen kívül az akadályok számának meghatározása, helyük kijelölése és felépítésük. A fő szempont mindig az, hogy a vadászat minél jobban hasonlítson az élő róka utáni hajszára, ezért az akadályok építésénél és az útvonal kijelölésénél is a róka fejével kell gondolkodni. Mivel a róka a legváltozatosabb terepen menekül, árokba vagy patakba is belerohan annak érdekében, hogy nyoma minél hamarabb elvesszen, az útvonalat is ennek megfelelően kell kijelölni: keresztezzen árkokat, patakmedreket, bozótos sűrűt, vezessen keresztül akár meredek domboldalon is. A legfontosabb, hogy a vadászat mozzanatai teljesen olyanok legyenek, mintha élő rókára folyna a vadászat, legyen meg a természetesség érzése.
A vonszalékos vadászat utolsó és egyik leglényegesebb előkészülete maga a vonszalék elkészítése. A legáltalánosabb eszköz a nyom készítéséhez az ánizslevelekkel töltött batyu, mivel ez némi olajjal meglocsolva olyan nyomot hagy maga után, amelyet a kopók a legnagyobb lelkesedéssel követnek. Alkalmaznak néha rókatrágyás vonszalékot is, ez azonban azért kedvezőtlen, mert a terepen áthaladó más rókanyom könnyen megzavarhatja a kutyákat.
Az időjárás nagyban befolyásolja a nyomkövetés eredményességét. A legkedvezőbb a nem túl nyirkos hideg idő, ilyenkor a kopók a 2-3 órás nyomot is biztosan követik. Száraz, meleg időben és esőben a félórás nyom is „hidegnek” számíthat.
A vadászat sikeres lebonyolításához nagyon fontos, hogy a nyomhúzó, a master és a falkamester között állandó (rádiós) összeköttetés legyen. Sok olyan helyzet adódhat ugyanis, amikor módosítani kell az eredeti terveken, útvonalakon, a vadászat sebességén, és ilyenkor fontos a gyors reagáló képesség. Előfordulhat például az, hogy a nyomhúzó akadályba ütközik, és módosítani kényszerül az útvonalon – ilyenkor értesíti a tisztségviselőket, akik beiktatnak egy esetleges lépésszakaszt. Az is megtörténhet, hogy a résztvevők ni a tervezett sebességgel haladnak – ha esetleg pihenőt kell számukra beiktatni, akkor jó, ha a nyomhúzót is értesíteni tudják, aki szintén lassít az iramán, nehogy a nyom túl hideg legyen.
A legfőbb dolog mindig a kopófalka viselkedésének figyelése, hiszen legtöbbször ez alapján kell dönteni a változtatásokról. Ideális az, ha a kopók mélyen tartott orral, néha vakkantva, teempós futással haladnak a nyomon. Ha a kutyák fejüket mellmagasságban tartva, rohanás közben folyamatosan csaholnak, akkor a nyom túl friss, és fennáll annak a veszélye, hogy a falka beéri a nyomhúzót, ami nem kívánatos a vonszalékos vadászat során. Abban az esetben, ha a nyom túl hideg, a kutyák felemelt fejjel, némán szaglásszák a levegőt.
Ami a vadászat befejezését illeti, természetesen vonszalékozás esetében nincs sem halál. Ehelyett koncvetést szoktak tartani, vagyis a falkamester az eredményes üldözés jutalmaként húsdarabokat dobál a kutyáknak, melyet a vendégek is szívesen végignéznek. Itt is általános azonban az előre elkészített rókafarok odaítélése, valamint a vadászat utáni lakoma.

Más feladatokban kell tehát gondolkodni a beagle esetében. Ami a hobby-kutyatartást illetően hátrány, az kifejezetten előnyös lehet a vadászati alkalmazás szepontjából. A beagle ugyan valóban makacs, de ez nem jelent mást, mint hogy kitartó, önfejű, önálló munkavégzésre alkalmas fajta saját elképzelésekkel. Szimata, mint a kopófajták mindegyikének kiemelkedően jó, munkakedve, állóképessége, lelkesedése határtalan. Méretének köszönhetően valóban az egyik leguniverzálisabb kopó, és külön ki kell emelni a hangját, amely ugyan kevésbé öblös, mint a basseté, de így is igen erős, és ami még fontosabb, szívesen hallatja is.
Ezeket a tulajdonságokat kell tehát figyelembe vennünk, ha azon gondolkozunk, mire használhatnánk a beagle-t. A jó tulajdonságok mellett számolnunk kell a hiányzó képességekkel is: a beagle apportkészsége igen gyenge (s ez elmondható a többi kopófajtáról is, elvégre erre soha nem volt szükségük), és az említett önfejűség sem mindig egyértelműen előnyös.

Alkalmazási lehetőségek nagyvad vadászatánál

Érdemes külön tárgyalni az alkalmazási lehetőségeket az erdős és az alföldi területeken.
Erdős területeken a beagle kiválóan használható szarvas és vaddisznó utánkeresésére. Hazánkban erre a feladatra a véreb terjedt el, de mellette a beagle alkalmazása is elképzelhető (Németországban, Ausztriában sokkal több kopó vesz részt az utánkeresésben, mint nálunk). Mivel a vérebet nem szívesen engedik friss, 1-2 órás nyomra, viszont sok esetben sürgős utánkeresésre lenne szükség, ilyen esetekben kiváló szolgálatot tehet a beagle. Mindezt az is bizonyítja, hogy a beagle-munkavizsgákon nem ritka az I. díj, általában nem okoz gondot a minimum 12 órás csapa kidolgozása, sőt néha a nehezített vércsapa-versenyeken is képviselteti néhány beagle magát.

Alföldi területeken kihasználatlan lehetőségeket rejt a beagle alkalmazását illetően a nyári őzbakvadászat. Gyakran előfordul, hogy a sebzett őz elrejtőzik, eltűnik a nagy kiterjedésű, 150-200 hektáros monokultúrás termeléssel művelt táblában, és nagy nehézségekbe ütközik a felkutatása. Ebben az esetben kiváló szolgálatot tesz a beagle: a friss nyomon elindulva, majd az őzbakra akadva hangos ugatással jelezve biztosan mutatja a vadásznak a sebzett vad tartózkodási helyét, illetve onnan kihajtja azt. Kizárólag ilyen célból beagle-t tartani talán luxus lehet, hiszen az év többi részében más feladatokra nem nagyon alkalmazható, ellentétben a vizslákkal, amelyek alföldi területen egész évben, minden vadfajra használhatóak, de hobbyból, érdekességként, a vadászat színesítésére el lehet képzelni jelenlétét.
Fentieken kívül a beagle számára még a vaddisznóhajtás nyújthat „munkalehetőséget”, hiszen kellően agilis, ráadásul alkatának köszönhetően fürge, fordulékony. Az erdélyi kopó és a kistestű terrierek hagyományos alkalmazása mellett itt is színfoltként jelenhet meg.

Alkalmazási lehetőségek apróvad vadászatánál

A beagle hagyományosan apróvad vadászatára kitenyésztett kopófajta. Mégis ez az a terület, ahol valószínűleg soha nem fog elterjedni az alkalmazása, hiszen az apróvad elejtésének mai körülményei szükségessé teszik a kiváló apportkészségű vadászkutya jelenlétét, és a beagle, mivel teljesen más módszerrel, vagyis falkában vadászott az apróvadra, nehezen képezhető ki apportírozásra.

Ennek ellenére tulajdonképpen el lehet képzelni jelenlétét társas apróvad-vadászaton, egyrészt mivel kiválóan alkalmazható kajtatásra, sőt, termetének köszönhetően könnyebben és szívesebben mozog a sűrű bozótban, mint a vizslák. A másik „testhezálló” feladat a sebzett nyúl megfogása lenne, és ezzel mindenki egyetértene, aki már látott beagle-t kergetőzni: ösztönösen iktat be futásába a nyúlra jellemző hirtelen éles irányváltásokat. A dolog szépséghibája annyi, hogy az elfogott nyulat valószínűleg nem apportírozná, ezt megtenné helyette a vizsla, de ha már a vizsla úgyis ott van, akkor minek a beagle?
A másik gond a már említett makacsságból és önfejűségből következik: a beagle-t a vizslánál sokkal nehezebb lenevelni arról, hogy minden felugró vadat kikergessen a világból. Abból kiindulva, hogy a falkákat mindig egyetlen vadfajra képezték ki, és el tudták érni, hogy pl. a rókavadász falka ne menjen a nyúl után, ez a feladat nem lehetetlen, éppen csak meggondolandó, hogy megéri-e a sokkal nagyobb energia- és időráfordítás, főleg úgy, hogy ha sikerül is, kutyánk valószínűleg akkor sem fog vizslaszinten apportírozni.
Összefoglalva tehát leginkább a nagyvad utánkeresésében van komoly perspektíva a beagle számára, mivel itt kamatoztathatja kiváló szimatát, állóképességét, kitartását és nincs szükség olyan képességekre, melyek eredendően hiányoznak belőle.

Képességvizsga

Hazánkban a beagle tenyésztésbe vételének feltétele a képességvizsga eredményes teljesítése, valamint a küllemi tulajdonságokat vizsgáló tenyész szemlén való megfelelés („tenyészthető” minősítés megszerzése).
A képességvizsga az idegrendszer vizsgálatából, valamint vonszalékmunkából áll.
Az idegrendszer vizsgálata a lövésre való viselkedés vizsgálatából áll: a laza pórázon vezetett kutyáktól minimum 20 méterre 2 lövést adnak le, a kutyák felfigyelhetnek a lövésre, de ijedtséget nem mutathatnak, pórázon továbbvezethetőnek kell lenniük. Amelyik kutya rángatja a pórázt, menekülni próbál, és nem vezethető tovább, azt a képességvizsga további részéből és egyben a tenyésztésből is ki kell zárni. A fajta értékes tulajdonságainak megőrzése érdekében nagyon fontos a szigorú elbírálás ennél a feladatnál, hiszen a beagle alapvetően vidám és nyitott természetű kutya, aki veleszületett kíváncsisággal fordul a világ felé; az ijedősség, amely sajnos néhány egyednél felfedezhető, nem fér meg a fajta alaptermészetével.
A képességvizsga második feladata, a vonszalékmunka az esetek többségében nem okoz gondot a beagle-nek, hiszen nem áll másból, mint egy kb. 50 méter hosszan lefektetett vonszalék pórázon történő követéséből. Az a kívánatos, ha a kutya lelkesedéssel és önállóan követi a nyomot, majd megtalálja a vonszalék végén elhelyezett nyulat, esetleg vaddisznó- vagy szarvaslábat.
A képességvizsgán a kutyák „megfelelt” vagy „nem felelt meg” minősítést kapnak, díjba sorolás nélkül. A vizsgára való jelentkezés alsó korhatára 9 hónap.

Munkavizsga

A beagle az FCI által a nemzetközi champion cím viseléséhez munkavizsgára kötelezett fajták közé tartozik (emellett a munkavizsga a Hungária Champion cím megszerzéséhez is szükséges).
A munkavizsga három feladatból áll, amelyek a következők: vezetékmunka mesterséges vércsapán, fegyelmi gyakorlatok és az idegrendszer vizsgálata.
A vezetékmunka során a kutyáknak egy 600 m hosszú, 2 tompaszögű töréssel és 0,25 liter vérrel elkészített csapán kell végigmenniük. A feladat során a munkastílust, a csapázókedvet, a nyombiztosságot és a vezetővel való együttműködést értékelik.
A fegyelmi gyakorlatok vezetékre vételt, pórázon vezethetőség bemutatását, valamint elfektetést (helyben maradást) foglalnak magukba. Az elfektetés rögzített vezetéken is történhet, ekkor azonban a kutya legfeljebb II. díjban végezhet.
Az eredményes munkavizsgához az összpontszám legalább 50%-át teljesíteni kell 0-s osztályzat nélkül; a kutyákat megszerzett pontszámuk alapján díjakba (I-III.) sorolják. A vizsgára való jelentkezés alsó korhatára 8 hónap.

A beagle problematikája

Magyarországon a beagle helyzetét az a jelenség is nehezíti, amely tulajdonképpen minden kutyafajtánál, az egész hazai tenyésztői társadalom részére problémát jelent: az utóbbi években robbanásszerűen megnőtt a származási lap nélkül árult kutyák aránya és az erre való igény. Nagy múltú tenyésztők esnek gondolkodóba, hogy egyáltalán van-e értelme folytatniuk a magas minőségű tenyésztést, amikor a legtöbb érdeklődőnek az az első kérdése, hogy mennyibe kerül a kölyök származási lap nélkül… (alternatívát a külföldre, akár csak a szomszédos országokba történő kölyökeladás jelent, ahol elfogadottabb, hogy a jó kutyának igenis ára van).
A származási lap nélküli szaporítás természetesen a kontroll hiányával jár: a szülőknek nincsen tenyész szemléjük, nem vesznek részt képességvizsgán, így lényegében a rossz idegrendszerű, félős, nem ritkán agresszív beagle-k is akadály nélkül tovább tenyészthetők. A beagle ráadásul gondozását tekintve igénytelen, szapora, betegségeknek ellenálló fajta, így sajnos gyakran kerül szaporítók kezébe.
Mivel a beagle célközönségét a fajta téves megítélése miatt inkább a hobbikutyások, mint vadászok vagy akár csak vadászattal kapcsolatban lévő emberek alkotják, teljesen háttérbe szorult a vadászati tulajdonságokra történő szelekció. Angliával ellentétben Európa legtöbb országában egyáltalán nincs munkavonalú tenyésztés, ami még önmagában nem lenne probléma, de napjainkban egyre inkább jellemző, hogy a szelekció alapja kizárólag a küllem – így fordulhat elő az, hogy a negatív jellembeli tulajdonságok (félősség, ijedősség) mellett olyan anatómiai tulajdonságok is rögzülnek és elterjedtté válnak, amelyek ellentétben állnak a beagle eredeti feladatához szükséges testfelépítéssel.

Pálinkás-Fazekas Anna
vadgazda mérnök